Mindenki is meri a yandere simulartor sztoriját hogy van nekünk yadenderénk akit Ayano Aishi-nak hívnak és egy nap találkozik senpai-val és elsőlátásra bele szeret és mindenkit eltávolit a kőzeléből blablalbal de mi van ha ez szerelem elsőlátásra nem senpai-val történik hanem valaki mással és sokkal korábban találkozik?! Na ez sztori erről fog szólni!
Mind ez akkor kezdőt mikor Ayano Aishi 1.osztályos volt az álltalános iskolában az egyik szünetkor történ ragyogóan sütőt a nap és már meleg volt az idő.
Ayano egy árnyékos helyen ült és nézte ahogy többi gyerek játszik, nevetgél, futkorászik üres szemel néztek őket senki se hívta hogy játszanak együtt sőt mindenki nagy ívben kerülték mindenki úgy gondolta hogy Ayano Aishi egy fura és ijesztő lány ezrét mindenki el kerülte! Ayanot nem érdekelte különösképen hogy nem akarnak vele játszani mert egyszerűen nem érdekelte semmi őt nem érzet vágyat hogy együtt játszón a többi gyerekkel nem érzet szomorúságot hogy senki nem akar vele játszani, mert semmit sem érzet semmi féle érzelmet nem volt képes érezni ez Ayano Aishi egy érzelmek nélküli gyerek. Az egyetlen dolog amit midig érzet az egy halvány gyenge frusztráltság ami azért volt mert nem volt képes érzelmeket érezni de ez csak nagyon gyenge érzés volt szinte semmi se volt. Miközben nézte a többi gyereket nézte ahogy játszanak egy vaki őt nézte!
-Hé te!
Ayano a hang irányába nézet és egy fiút látót meg akinek narancssárga haja és szeme volt.
-Hm?
-Te nem akarsz játszani a többikel?
-...…. nem hívott senki játszak velük.
-És akkor.... mért nem mész oda hogy velük játszál?
-..... nem hiszem hogy akárják hogy velük játszak.
-Ezt miből gondolod? Még meg se kérdezted őket.
-Úgy érzem hogy nem akarják hogy velük játszak miden ki úgy nézz rám mit akik a tekintetűkel mondanák hogy "ne gyere ide, meny innen, a közelünk be ne gyere".
-...…………
-És te mért nem játszol a többikel?
-Hmp úgy nézzek ki én mint aki játszani akar velük?
-Hm....
Ayano nem érte hogy ez fiú mit akar ez tőle vagy amúgy is mit akart hat. Egy olyan üres és érzésektől mentes valakitől mint ő is.
Ez helyzet ami most ki alakult mint ha meg mozdított volna Ayanoban valamit de ez az érzés nagyan gyenge volt épp hogy csiklandozta de tetszet neki ez gyenge érzés.
-Hé..... mond csak..... um...ah... ve-velem nem szeretnél játszani?
-He?
-Aah… nos ha szeretnél játszani akkor…. akkor én... játszom veled!
Ayanoban ez gyenge érzés egy kicsivel erősebb lett és ez jó érzés volt.
-Jó mit játszúk?
A fiú szemei fel csillantak és kis arca elpirult még füle is teljesen vörös volt.
-Az én nevem Osano Najimi és téged hogy hívnak?
-Én Ayano Aishi vagyok.
Osano nagyon boldog volt hogy az lány akit csak figyelt távolról egy ideje és látta hogy ennek lánynak bús kis arcára gyengéd pici mosolyt tudót csalni hihetetlenül boldog volt!
- Mennyünk Ayano.
-Jó.
Osano meg fogta Ayano kiskezét és szaladt vele égészen a hintákig.
Mind ketten rengeteget nevet és játszódtak együtt!
Ezen a napon Osano és Ayano lettek barátok.
És mind kettejükben volt egy érzés ami egy másnak köszönhetek Osanoban ez az érzés híhetetlen öröm volt mert ez lány Ayano játszót vele akivel szintén senki sem akart játszani de Ayano igen és a barátja lett olyan nagyon boldog!
Ayano is hasólló kép érzet nem égészen értette mi ez az érzés de jó eső volt ez az érzés amit csak nem olyan rég érzet és az elején halvány volt de Osano töltött idő alatt erősebb lett olyan jó hogy egy ilyen melengető érzést meg tapasztalni!
És ez nap volt az mikor Osano és Ayano barátok lettek.
Folyt köv...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése