Az nap Ayano és Osano együtt játszottak és barátok lettek de mikor vége lett az iskolának vége volt a játszadozásnak, együtt indultak el az iskolából.
-Osano neked merre kell haza menned én erre felé lakom.
-Oh én is arra fele lakom, egy darabig mehettünk együtt!
-De jó! Menyünk.
Ayano meg fogta Osano kezét.
-H-hé mi... mit csinálsz?!
-Hm... meg fogom a kezed.
-ASZT LÁTTOM DE MIRÉT?
-Eh? Mert amikor együtt sétálsz valakivel meg kell fogni a kezét nem?
-MI DE HOGY! Csak akkor fogod meg amikor szüleiddel vagy nem idegennel mész az utcán vagy úton.
-Oh... szóval nem szeretnéd ha fognám a kezed?
Ayano vissza húzta a kezét és valami hihetetlen szomorú arcot vágott szinte majd nem elsírta maga.
Osano nagyon meg hőkent még nem látót lányt ilyen szomorúnak, pánikba esett nem tudta mit csináljon, csak kapkodót levegőben kezeivel.
-H-hé ne légy szomorú..... ha... ha szeretnéd meg foghatod a kezem.... mehetünk kézen fogva... amig el nem kell vállnuk… márt mint amíg valamelyikük el nem éri a házát mert nem hiszem hogy egy más mellet lakunk vagy ilyes mi haha... uhm uh.
Osano tejesen bele zavarodót a mondadójába és még feje is tejesen elvörösödőt még a nyaka is tejesen vörös volt.
Ayanonak fel csillantak kis szemi és meg fogta Osano kezét és enyhe pirult arccal és csodaszép mosolyal nézet Osanora.
Osanonak, Ayano arcát látva hevesen kezdet verni a szíve arca tejesen lángra kapót fejében minden össze kuszálódót, nem érte saját magát nem értette hogy mik ezek az érzések hogy mért jön ellő ez az érzés mikor rá nézz ennek lánynak az édes mosolygó arcára nem tudta hogy mi lehet ez az érzés.
Tejesen elveszett a gondolataiban nem hallotta hogy Ayano szólongassa.
-...ano ...Osano hé halasz Osano…
-Huh mi-mi van?
-Már egy ideje szólongatlak de csak most tértél vissza gondolataidból min gondolkodtál el ennyire?
-Se-semmi különösen.
-Hmm.... jó akkor induljunk haza.
-Hmp ja induljunk.
Egymás kézen fogva mentek el az iskolából mind kettejükben új érzések kavarodtak és még ismerkedtek ezek el az érzésekkel, Ayano számára tejesen új volt ez az érzés, hogy egyáltalán érzet még nem tudta tejesen hogy ez az érzés/érzések micsoda pontosan de aszt tudta hogy ez nagy kellemes ez az érzés, és Osono kezét is jó érzés fogini kellemes meleg az ő keze!
Osano sem érte ezt az érzés tejesen bele zavarodót miden kesze-kusza volt neki de az érezte hogy ez egy jó érzés, Ayano kezét fogni is ilyen érzés volt Ayano keze kisebb volt mint neki és kisé hideg volt de ez is kellemes volt, Ayanon kis kézét pont betudta takarni az ő vével hogy kicsit fel melegítse.
Így mentek az úton egymás kezét fogva és mind a kettejük fejében ez járt "egymás kezét fogva menni olyan jó érzés"!
Majd elértek addig pontig ahol szét kell válniuk! Egy elágazás hoz értek az egyik út a folytatodó egyenes volt a másik pedik egy kisebb emelkedő volt.
-Én erre megyek haza.
Mutatót az emelkedő út felé Ayano.
-Én pedig erre lakom.
Osano az egyenes út felé mutatót.
-Akkor itt szét válluk.
-Igen... akkor szia Ayano.
-Szia Osano.
Már mindketten el indultak, de akkor Ayano hírtele meg fordult.
-Hé Osano!
-Ha?
-A mai nap nagyon mókás volt jó veled játszani, holnap is játszúk együtt!
-Ooh persze hisz már barátok vagyunk!
-Barátok?
-He? Igen barátok vagyunk. Vagy... te nem így gondolod?
Ayanonak újdonság volt ez is, hogy valaki barátjának mondja, de ez valahogy boldoggá tette!
-De barátok vagyunk!
Mondta hihetetlen mosollyal az arcán, ettől Osano szíve egy nagyot dobbant!
-A-akkor holnap találkozunk.g
-Igen, holnap.
-H-hé Ayano ho-holnap mehetnék együtt suliba.
-Jó menyünk együtt suliba.
-Akkor holnap itt a elágazásnál találkozunk, én olyan 7:45-kor szoktam elindulni otthonról.
-Hm akkor holnap itt az elágazásnál.
-Igen akkor holnap itt.
Imár mind ketten elindultak haza.
Mikor Ayano hazaért.
-Anya, apa meg jöttem
-Üdv itthon Ayano.
-Üdv itthon kis szívem. Oh... Történt valami jó Ayano nagyon boldognak látszol!
Ayano kis arcáról le ír az öröm, csillógo szemekkel kezdte el mesélni az anyának a ma történteket!
-Képzed anya képzeld lett egy barátom, Osano Najiminak hívják, és velem játszót egész nap és és együtt jöttünk haza felé kézen fogva egészen az elágazóig, és holnap együtt majd suliba!
-Ooh nocsak ez nagyszerű kis szívem lett egy barátod, ez csodálatos ugye drágám?
-Igen az, Ayano meny fel és tedd le a táskád hamarosan vacsora, vacsoraközben majd el mesélheted hogy milyen napod volt az új barátoddal.
-Igen! Megyek is letteszem!
-Ne felecsel kezet mosni kis szívem.
-Jó!
-Drágám te is meny kezet mosni addig meg terítek.
-Jó megyek is.
Ayano apja lassan ment fel lépcsőn mert a gondolataiba révet a lánya ragyogó boldog arcára gondolt most látta előszőr a lányát ilyen őszinte boldog mosollyal
az arcán, mert tudta hogy az ő lánya nem képes semmilyen érzelmet érezni tudta hogy a lánya csak megjátssza hogy vannak érzései, hogy képes érzéseket érezni hogy ő ne aggódjon ért, de persze tudta hogy csak tetteti az egészet! De most a lánya találkozott valakivel a ki a barátja lett és igaz érzéseket adót vele a lányak ami az arcán látva igazi érzések voltak! Nagyon örül ennek hogy végre a lánya normális lehet de.... egy része aggódott is mert attól tartót ezek az érzések amiket a lánya érzet átalakulhat valami mássá a mi pedig olyanná teheti mint...…
Amin ezen gondolkodott fel ért és be nyitott fürdőszobába és aszt látta hogy a kis lánya szorgosan kezet mos és meg törli pici kezeit.
-Ayano végeztél a kézmosással?
-Igen.
-Akkor meny segíts anyának a terítésben 1 perc és én is megyek.
-Oké.
Ayano le szaladt segíteni az anyának..... Majd vacsoránál Ayano megállás nélkül Osanoról beszélt valami híhetetlen lelkesedéssel és örömmel beszélt róla. Az anya és apja örömmel hallgatta hogy a lányuk milyen jól érezte magát.
Az apja főként örült hogy végre az ő pici lánya végre érzi az örömöt hogy képes örülni..... de egy része amit próbál el nyomni aggódik és fél attól hogy.... ezek az érzések amiket a lánya érzet átalakulhat valami mássá a mi pedig olyanná teheti mint...… Az anya.... egy yanderévé…..
De reméli hogy ez nem történik meg az ő pici lányával.
Folyt köv...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése