A mai napon valami hihetetlen történt velem, el se lehet hinni hogy igaz de az, szóval ami napon.....
Egy tejesen átlagos napnak indult mit midig, fel keltem, fel öltözetem, be tetem az napi füzetjeimet és könyvemet meg persze a tolltartómat mi után ez meg volt le sietem a konyhába reggelizni és az ahogy szokásom hoz el várható majdnem el estem "csak a szokásos Marinettes dolgok."
Majd le ültem reggelizni mi közben ettem a müzlimet hát persze hogy fel kell borítanom a poharamat hah.... Igen hozom "szokásos formám" miután fel törtem ki borult italt fel kaptam a táskám és az ebédem és mentem is a suli felé egész gyorsan le ment ez a nap már pakoltam össze a dolgaimat mikor hirtelen meg szólítót valaki...
-Szia Marinett
Ez hang ezer közül is fel is merem ez....
-Adrien öhm... öhm... um miért vagy, itt vagy is mért vagy még mindig itt azaz már miden ki el ment, nem mintha zavarna hogy itt vagy de ugyan mért is zavarna heheheheeee
-Csak tudod arra gondoltam hogy el mehetnék a könyv tárba tanulni
-Öhm...ahm én...én nem tudom hogy tudok tanulni.... ööh... uuh vagy is persze tudok tanulni tálán kicsit több értermet és tudni valót versz a fejbe hehee
-Hmhm nos ha szeretnéd szívesen... de tudod szerintem rengeteg értelem és tudni való van a kis buksidban
És meg simogatta fejemet hah milyen gyengéd és meleg a keze.
-Oo-h köszi hehehee tudod... csak... tudod ha úgy gondolód mind kettő van nekem miért szeretnél velem tanulni nem mint ha te fejedbe akár melyiket be kellene verni heeheeheem
-Haha igen valóban, csak arra gondoltam hogy ha ketten vagyunk akkor a tanulás is jobban megy először Ninot hívtam de őt már Alya el hívta és gondoltam hogy mi ketten jól ellenék tanulás közben, na mit szólsz
Mosolyodott el angyalian ooh egek évezredig tudnám eszt nézni hah olyan csodálatos hogy abba bele lehet halni jaaj nekem!
-Oké rendben menjünk
Ez fel ért egy csodával else hiszem hogy 2 órán át egy asztalnál ültem Adrien mellet jah micsoda mázli hehehe mondjuk tanulásnak a részemről nem mondanám mert én csak őt néztem ah arany szőke csillogó haja, világos zöld szem, és tejkaramella színű selymes bőre mid felért egy luxus ki látásalt hehe majd végül befejeztük a tanulás és el búcsúztuk.
-Szia Marinett
-Szia Adrien
Istenem ez életem legszebb napja hehe majd amint haza értem köszöntem a szüleimnek majd fentem a szobámba és el kezdtem ruha terveket rajzolgatni úgy kb fél óra telt el mikor mikor anya szólt.
-Marinett itt van egy barátod gyere le kérlek
-Oké egy pillanat
mentem le felé a lépcsőn majd meg kérdeztem...
-Ki jött ide
-Szia Marinett
-Nahát Luka mi szél hozót
-Csak egy kis segítségre szorulok amiben te vagy az aki tud segíteni
-Ooh...hát persze ha tudok segítek
-Köszönöm Marinett
-Marinett mi lenne ha fel mentek a szobádba és ott beszélnétek később viszek fel inni és enni
-Oké, köszi anyu
-Luka gyere csak fel
-Hm rendben
Hírtele szív verésem fel gyorsult most jut eszembe hogy Luka már volt már a szobában néhány szór de most vagyunk először kettesben a szobámban jaj de izgulok valamiért!
-Most hogy bele gondolok ez első hogy kettesben vagyok veled a szobádban és mielőtt meg kérdeznéd nem vagyok godolat olvasó csak remekül kitalálom a gondolataid
-Hűű Luka
Mondtam és le ütem a forgó székembe Luka pedig leüt kis kanapéra és elővet gitárját amit magával hozót.
-És mond Luka miben kelen segítenem
-Nos tudod van egy dal amit meg szeretnék ír de nem megy az írás
-Oooh nos tudod Luka a dalszöveg írás nem az erősségem
-Tudom nem is azét jöttem hogy az írásban segíts
-Hát akkor?
-Az ért hogy meg ikles Marinett te vagy az én múzsám a te jelenléted szükséges hogy csodás dalokat tudjak írni te vagy az én iklet forrásom
-Eh valóban?!
-Igen
-Nos ha ez így van akkor csak nyugodtan zenélj tovább de nem zavar hogy ennyire rózsaszín van szobában vagy
-Persze hogy nem, nagyon kellemes itt hiába csupa rózsaszín itt miden a tavaszra emlékezte igazán meg nyugtató
-Oh ennek örülök akkor hagylak dalt komponálni
Rá mosolyogtam Lukára ő pedig vissza rám majd mind ketten elmerültünk a maguk dolgával kellemes volt így Lukával kb olyan 4 óra telhet el és már kezd sötétedni Luka eltette a gitárját és felkapta vállára és oda jött hozzám
-Marinett köszönöm hogy meg engedted hogy itt legyek
-Ugyan Luka, szívesen más kor is
Erre Luka közelebb jött és meg fogta a kezem.
-Oh én drága múzsám köszönöm hogy ennyi csodás dallal íkletél meg.
El pirultam, majd Luka fel emelte a kezem kicsit és le hajolt és gyengéden meg csókolta kézfejemet egy kisebb áram ütés ment végbe rajtam majd el engedte kezem és a lépcsőféle ment.
-Jó éjt drága múzsám
-Jó...éjt Luka
Köszöntük el egymástól még ültem egy darabig meg lepve majd magamhoz tértem. Miután magamhoz tértem a meglepettségből, lementem vacsorázni majd meg fürödtem, fogat mostam, felvetem a pizsamám is, és be huppantam az ágyba és beszélni kezdtem kis kwamimhoz.
-Tikki mi van velem
-Mi a baj Marinett
-Hát tudod Adrian és Luka
-Igen mi van velük
-Hát ez mai nap így mind kettejűkkel fel kart bennem bizonyos érzelmeket
-Milyeneket
-Hát tudom hogy szeretem Adrient de ő... csak barátként gondol rám és tudom hogy Luka szeret engem hisz midig apró utalásokat tesz felém és én is kedvelem de nem úgy... vagy már nem is tudom ha
-Marinett aszt módod kezdesz beleszeretni Luka
-Nem...nem, vagy is már nem tudom, mi bajom Tikki
-Nincs semmi bajod Marinett csak szívedben kavarognak az érzelmek tejesen más érzés azzal lenni akit szeretsz mit olyannal aki téged szeret
-Szerinted nyitnom kéne Luka felé és el felejteni Adriant
-Én ez eszt nem tudhatom Marinett csak egy a világgal egy idős tanácsot adhatok
-És mi lenne az
-Hallgass a szívedre
-Hahaha igazad van Tikki, nem érdemes ezen rágódni ha magam se vagyok tisztában az érzéseimmel
-Igen, igazad van
-Jó ideje aludni, jó éjt Tikki
-Jó éjt Marinett
Majd le csuktam szemem majd mély álomba szenderültem elvégre a holnap is egy fárasztó nap lesz!
Vége!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése